2013. augusztus 7., szerda

I Want You 2.fejezet

Fájdalom.... Szívbe markoló és fojtogató fájdalom.... Egyszerűen képtelen volt elhinni a történteket. Amitől annyira védte a fiút, most az okozta a vesztét. Ellenséges lények támadtak rájuk az utcán a saját területükön. Hiába küzdött Soo Hyuk-ért, mikor megsebesült, a látványtól teljesen megdermedt és a torkán sem jött ki egy hang sem.

Rettegett, hogy még egyszer megsebesítik a fiút... Nem sokat kellett várnia, máris végigmarták a mellkasát. Annyira bedühödött, hogy az őt lefogó négy lényt pillanatok alatt belezte ki, majd a Soo Hyuk-ot fogó másik kettőhöz ment. Egyikük neki akart támadni. Kinyújtotta a a jobb karját, lejjebb hajolt, majd átütötte azt a mellkasán és kitépte a szívét.

A dög teste holtan terült el a földön. Jan nem látott a dühtől. Egyenesen elindult felé, de abban a pillanatban, hogy támadhatott volna, egy kar fúródott át a vele szemben lévő mellkasán, több helyen is lyukat ütve. Egyik vérfarkasa volt, Raze. 

Soo Hyuk vért köpve terült el a földre. Nem sok választotta el a haláltól. Hiába gondolkodott, semmilyen módszerrel nem lehetett megmenteni és a kórházba se tudták volna bevinni időben. 

- Jan... - nyögte fájdalmasan a fiú.

- Shhhh.... - csitította. - Ne beszélj.

- Tudnod kell valamit.... el kell mondanom, mielőtt vége lenne. - köhögni kezdett és vér buggyant ki a száján.

Mielőtt újra megszólalhatott volna, kétségbeesetten vette birtokba a száját és harapott alsó ajkába, hogy megízlelhesse a vérét. Ösztönösen cselekedett és nyelve a vérét, majd elengedte a száját és a csuklójába harapott. Addig kortyolta a sajátját, míg tele nem lett a szája, majd ismét megcsókolta és mindet beleengedte szerelméébe.

Soo Hyuk úgy nyelte, mintha ezer éve nem ivott volna, majd mikor elvált tőle, ismét visszahúzta egy újabb csókra. Nem állt ellen, inkább hagyta, hogy ő dominálja a csókot. Amint elváltak ajkaik, azonnal tudta, hogy valami nincs rendben. A fiú lehunyta szemeit, teste pedig elnehezült és lélegzete is abba maradt. 

- Soo Hyuk! - rázogatta, de semmi. - Az Istenért, térj magadhoz! Nem hagyhatsz itt! - Szemében könnyek gyűltek és patakokként folytak le az arcán. - Szeretlek, hallod?

Hiába erőlködött, a fiú már élettelenül feküdt a karjaiban. Jó ideig eltartott, míg fel tudta ezt fogni. Nem rázogatta többet és a sírása is időnként elhalt. Nagyon nyelt, hogy ne hallhassák a zokogását. Torkát fojtogatta a fájdalom és a sírás, de lenyelte a hangokat.

- Használd. - hallotta meg az ismerős hangot és egy meleg kezet érzett a vállán. - Használd!

Úgy tett, ahogy mondta. Ordítani kezdett, aztán újra és újra, míg végül hangos zokogásba fulladt az egész. Úgy tűnt, az égiek is vele vannak, mert dörögni és villámlani kezdett, majd eleredt az eső. Nagy cseppekben szakadt a városra, elmosva a vért és elnyomva a frissen kiontott belek szagát.

Még gyászolni sem volt ideje. Megjelentek a családtagjai. Carlos felvette őt az ölébe, miközben ketten egy koporsóba rakták Soo Hyuk-ot és elindultak a saját temetőjük felé. Jan végig sírt és nem lehetett lecsillapítani. 

Mikor odaértek, abba a sírba engedték le, amire Jan hálószobájának ablaka néz. Míg a ceremónia folyt, alig bírtak a lánnyal. Végül Carlos és Armand rángatták arrébb, hogy elmondjanak neki valamit, de nem figyelt rájuk.

- Figyelj rám. - kezdte el Armand. - Vissza fog térni hozzád.

- Tessék? - nézett rájuk értetlenül. Jól hallotta amit mondott?

- Visszatér, ha időben változtattad át.

Nem hitt a fülének. Armand igazat mondana? Lehet, hogy csak azért csal hiú reményeket a szívébe, hogy abbahagyja az őrjöngést? Minden esetre megtette, amit akart és nem küzdött tovább. Belekapaszkodott Carlos-ba és csak figyelte, ahogy a többiek ráhajigálják Soo Hyuk sírjára a földet.

Miután elindultak, elfogyott az ereje és arra lett figyelmes, hogy a hangok megszűnnek körülötte és minden elsötétül. Mikor magához tért, a nap már lemenőben volt. Ahogy felnézett és felült az ágyában, egy ismerős arcot pillantott meg.

- Louis! - kiáltotta és sírva ölelte át.

A férfi pontosan úgy ölelte át, ahogy vágyott rá. - Itt vagyok és nem hagyom, hogy bajod essen.

Szavai megnyugtatták és már szinte el is felejtette milyen hatással van rá az aurája. Csak egy szavába került volna és Louis a szeretőjévé válna. Évekkel ezelőtt akarta, de csak azért, mert Justin-t akarta valamilyen szinten pótolni. 

Most egyáltalán nem volt ellenére, de Jan nem akarta. Állandóan csak Armand szavai jártak a fejében. ~ Visszatér hozzád. ~ Tényleg igaz volna? Kiszakadt a férfi öleléséből és öltözködni kezdett.

- Hová készülsz?

- Az ősi könyvtárba. - válaszolta, majd elindult kifelé a szobájából.

Louis végig követte és segített neki legyőzni az akadályokat. Csatlakozott hozzájuk régi mestere Lestat is. Amint beszabadultak, a lány rávetette magát a könyvekre és rendületlenül olvasta őket. Még azt is elfelejtette, hogy éhes. Teljes végkimerülésig olvasott és egy könyvvel az ölében aludt az egyik kanapén.

Arra ébredt, hogy valaki megpróbálja kihúzni a könyvet a kezeiből. Mikor felnézett, Lestat-ot látta maga előtt.

- Engedd, hogy segítsek.

Mindig furcsa volt számára, hogy a férfi mindenkivel mogorva és bunkó, de vele soha vagy ha mégis, azonnal bocsánatot kér. Gyengéd szeretettel fordult felé és ezt élvezte. Soo Hyuk is hasonló típus volt, míg élt. Hűvös, de ha szükséges, gyengéd.

- Szóval mit keresünk? - kérdezte Lestat.

- Bizonyítékot arra, hogy Armand igazat mondott.

Lestat szemei kikerekedtek. - Mit mondott neked?

- Azt, hogy Soo Hyuk visszatér, ha időben kapott a véremből.

----------------------------------------------------------------------------------
Bocsi, hogy így zártam le a végét, de ha nem tettem volna, akkor már átmentem volna a következő részbe és az nem lett volna izgi.... Véleményeket szívesen fogadom ^^

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése