2013. július 28., vasárnap

I Want You 1.fejezet

Évek teltek el azóta. Soo Hyuk élete azóta kiegyensúlyozott és remekül érzi magát a lánnyal és családjával. Ehhez az élethez azonban kissé göröngyös út vezetett. Jan hamarabb lett felnőtt korú és ő a gondviselője. Többször meghallgatták, hogy mit szeretne és apja helyett őket választotta.

Apja azóta a közelébe sem ment, de hogy is tehette volna, mikor eltiltották, sőt börtönbe is került többszörös gyilkosságért és családon belüli erőszakért. Kellett egy kis idő, míg megszokta Amerikát, hisz teljesen más volt a kultúra és a szokások is eltértek. Los Angeles-ben fejezte be a gimit és most oda jár egyetemre, úgy mint Jan.

Sok időt tölt vele, sőt, szinte minden szabadidejét, de különösebben nem is bánja. Ő sosem durva vele, meghallgatja, ha problémája van, kiáll mellette, ha meggyanúsítják és vele örül, ha boldog. Mindenben támogatja és azon van, hogy teljesítse az álmait.  

A háta mögött persze a rosszindulatúak azt beszélik, hogy csak kihasználja a lányt. Emiatt többször került verekedésbe, csak újabb fejfájást okozott neki, ő mégis elnéző volt vele. Mikor már azt hitte, hogy bántani fogja, kellemesen csalódott. Jan csak közelebb húzódott hozzá, vagy beleült az ölébe és gyengéden megcsókolta.

Bár tudná mennyire élvezi ezeket a csókokat! Hányszor álmodta már, hogy néhány apró csókból sokkal több lesz... Éjszaka beoson hozzá, mondván nem tud aludni vagy rosszat álmodott és gyengéden szeretkeznek. Jan tudja, hogy mennyire akarja őt és milyen nehéz visszafognia magát minden egyes alkalommal?

Ezek voltak az utolsó gondolatai, mielőtt feltápászkodott volna az ágyáról. Jan épp zuhanyozni készült. Hallotta, ahogy a közös fürdőjükbe megy és megengedi a vizet, hogy legyen egy kis gőz, míg levetkőzik és magához vesz néhány törölközőt. Most is belopakodott, ahogy eddig mindig és csak őt nézte.

Szemeivel szinte majd felfalta, ahogy a víz lágyan végigfolyt a testén és nagyot nyelt, mikor felsóhajtott, ahogy a nyakához ért. Legszívesebben ledobálta volna magáról az összes ruháját és csatlakozott volna hozzá. Elragadták a gondolatai. Elképzelte, ahogy meztelenül beáll a lányhoz, majd megragadja a tarkóját és vadul megcsókolja.

- Soo Hyuk... - hallotta meg a lány hangját. - Soo Hyuk... jól vagy?

- Ő... igen. - sietett válaszolni.

- Gyere be hozzám. - kikerekedtek a szemei. Jól hallotta?

- Mi?

- Gyere...

Amint realizálódott benne, hogy tényleg jól hallotta, azonnal vetkőzni kezdett. Legnagyobb meglepetésére három törölköző volt kikészítve. Mintha előre tudta volna, hogy utána megy. Amint belépett hozzá anyaszült meztelenül, Jan megnyalta ajkait, majd beharapta az alsót és úgy nézett rajta végig. Erősen kellett koncentrálnia, hogy visszafogja magát.

Nagyot sóhajtott, mikor a lány bevizezte az ő hablabdáját és nyomott rá egy kis tusfürdőt, majd gyengéden mosni kezdte a hátát. Ahelyett, hogy azon aggódott, hogy letámadja, inkább élvezte a gyengéd érintéseket. 

- Fordulj. - hallotta meg újra a lány hangját és lehet, hogy képzelte, de mintha vágyat vélt volna felfedezni benne.

Nem gondolkodott sokat, szinte azonnal megfordult, azonban elfelejtkezett keményen meredező nem kis problémájáról. 

Jan ismét beharapta alsó ajkát, amikor meglátta a fiú meredező keménységét. Először gyengéden megmosta a fiú tökéletesen kidolgozott mellkasát, majd lejjebb tért a hasára. Végül alaposan behabozta a kezét és rámarkolt az őt kínzó férfiasságra. Lassan simított végig teljes hosszában rajta, majd újra és újra.

Elmosolyodott, mikor Soo Hyuk ajkait halk nyögések hagyták el. Ideje sem volt kiélvezni, mert két ujjat érzett meg magában és egyet a csiklóján körözni. Gyakran csinálták ezt és egészen idáig be is vált, de most többet akart... Sokkal többet és érezte, hogy a fiú is.

Mindketten megállíthatatlanul közeledtek a végéhez, és szinte egy időben lendültek át a határon. Tudta, hogy ez kevés volt, és Soo Hyuk-on is látszódott, hogy elégedetlen. Lemosta magáról is a habot, majd kézen fogta a fiút és kiléptek a zuhanyfülkéből. 

Alaposan megszárítkoztak, majd a lány bement a szobájába és a fiú követte. Nem hagyta, hogy bármit is mondjon. Magához rántotta és megcsókolta. Egymás ajkaira tapadva hátráltak az ágyhoz, de nem bírta ki odáig. A falnak nyomta a lányt, ujjaival pedig ismét belé hatolt.

Jan a megmaradt utolsó csepp önuralmával játszott. - Soo Hyuk. - próbálta leállítani a fiút, de hiába.

- Akarlak. - suttogta vággyal teli hangon.

- Akkor csókolj.

A mondat egyértelmű volt. Örömmel teljesítette a kívánságát. Vadul csókolták egymást, miközben az ágyhoz hátráltak, majd úgy dobták le magukat, hogy a lány legyen alul. Soo Hyuk nem akarta tovább húzni, de mégis megakarta tenni, válaszul azonban Jan elégedetlenül kezdett nyöszörögni.

Nem várt tovább... azonnal belé hatolt, de egy hangot sem eresztett ki a torkán, amíg nem látta, hogy Jan hátraveti a fejét a párnán és anélkül, hogy visszafogná magát kéjesen kezdett sikítani. Mozogni kezdett. Erővel lökte magát egyre beljebb, míg teljes hosszával nem dolgozott.

Alig bírta tartani magát, ahogy egyre közelebb és közelebb jutott a végéhez. Már attól félt, hogy hamarabb éri el, amikor végre valahára Jan hangját visszafojtva nyelte le a nyögéseit. Teste megfeszült alatta és reszketni kezdett. Néhány lökéssel később beharapta alsó ajkát és úgy élvezett el ő is. 

Tett még néhány erőtlen mozdulatot, aztán fáradtan hullott rá a lányra. Mindketten tocsogtak az izzadtságban, de egyiküknek sem volt rá ereje, hogy újra lezuhanyozzanak, inkább hagyták, hogy elnyomja őket az álom.

Jan egyik menyasszonya Lucy éppen nemsokkal később nyitotta ki a lány szobájának ajtaját és lépett be a szobába, hogy kérdezzen valamit tőle, de a száját nem hagyták el hangok. Kikerekedett szemekkel nézte az egymáson meztelenül fekvő párost és akkor látta meg, hogy alszanak. Szinte rögtön utána kihátrált és bezárta az ajtót.

2013. július 27., szombat

I Want You - Pilot

Jan a Hatcher klán egyenesági leszármazottja. Ereiben csörgedezik az ősi vámpírok és más teremtmények vére is. Élete elég unalmas, de ez megváltozik, mikor Seoul utcáin egy eszméletlen kb vele egykorú srácra bukkan. Hazaviszi, lefekteti pihenni és ellátja a sebeit.

Ahogy a kabátja a kezébe kerül, kiesik belőle egy gyógyszer, amit olyanoknak írnak fel, akik kiskorukban valami traumát szenvedtek. Mint később kiderült, kiskorában az apja bántalmazta. Édesanyja nem tudta megvédeni, mert súlyos kórral küzdött a kórházban. Rákos volt.

A helyzet csak rosszabbodott, mikor a nő meghalt és egyedül maradt az apjával. Egy rokonuk látta meg, ahogy az apja bántalmazza és elvitte tőle, hogy felnevelhesse, de nem volt boldog gyerekkora. Barátai ugyan voltak, de csendes és hűvös volt és sosem mondta el, ha bántotta valami.

A lányokhoz sem közeledett, mert nem akart közel engedni magához senkit. Szeretett egyedül lenni. Bár a nagybátyja és nagynénje kedvesek voltak vele, ő mégsem akart velük maradni, mert attól tartott, hogy apja megölné őket azért, hogy a közelébe juthasson.

Addig rettegett ettől, míg egy nap meg nem történt. Apja dühösen rontott be a házukba és először a nagybátyját, majd a nagynénjét szúrta meg többször, aztán elindult felé. Mielőtt elérhette volna, futásnak eredt. Még kicsit eszméleténél volt, mikor meglátta a lányt, aztán elsötétült minden előtte.

Mikor felébredt, kint már világos volt, a sebei elvoltak látva és egy ismeretlen helyen találta magát. Már attól tartott, hogy apja rabolta el, de nem lett igaza... szerencsére. Hangokat hallott kintről és kíváncsisága győzött. Amint kilépett az ajtón és lesétált a lépcsőn, egy gyönyörű lányt látott meg beszélgetni valakivel.

Fenékig érő sötétszőke haja, kék szeme, nagy mellei és tökéletes alakja volt. Pont olyan, mint amilyenre álmaiban vágyott. A férfivel nagyon kedves volt és meglepően bensőséges hangnemben beszélgettek. Nemsokkal később többen jelentek meg. Éppen róla kezdtek beszélgetni.

- Na... hogy van a betegünk? - mondta egy másik lány, akinek aranyszőke volt a haja.

- Nem tudom, még nem jött le.

- Szegény fiú. Nem irigylem. - csatlakozott be egy vörös hajú is.

- Az apja egy állat. Kiskorától egészen pár évvel ezelőttig folyamatosan bántalmazta, ráadásul emiatt kedélyjavítókat szed.

- Mit akarsz csinálni? - hallotta meg ismét a szőkét.

- Magamhoz veszem, ha úgy akarja, az apjával majd eldönti mi legyen, ha idetolná a képét.

A lány szavai melengették a szívét. Végre talált egy helyet és egy családot, akiknél biztonságra lelhet? Tényleg igaz? Nem álmodik?